Igeragozási szótár
A magyar igealakok nagy részét nem úgy írjuk, ahogy kiejtjük. Itt szabálycsoportonként találod meg, melyik ige hogyan viselkedik.
d + j kapcsolat
A tő d-re végződik, a toldalék pedig j-vel kezdődik. A kiejtésben a kettő ggy-vé olvad össze, írásban viszont mindkét betűt kitesszük, mert a szóelemzés elve erősebb a kiejtés elvénél.
gy + j kapcsolat
A tő gy-re végződik, a toldalék j-vel kezdődik. Kiejtve hosszú ggy-t hallunk, írásban mégis megtartjuk a gy + j betűkapcsolatot.
t + j → ts
A -t végű igék felszólító alakjában a t + j kapcsolatból ts lesz, ha a t előtt mássalhangzó áll, vagy ha az ige -ít képzős.
t + j → ss
Rövid magánhangzó után a -t végű igék felszólító alakjában a t + j kapcsolatból hosszú ss lesz.
s, sz, z + j
A tő s, sz vagy z hangra végződik. A felszólító mód j-je teljesen hasonul hozzá, és ezt az írásban is jelöljük: a mássalhangzót megkettőzzük.
rendhagyó igék
Rendhagyó ige: a felszólító alakja nem vezethető le szabályosan a tőből, meg kell tanulni.
egyszerű j
A tő és a felszólító mód j-je között nincs hasonulás, ezért mindkettőt egyszerűen leírjuk. A kiejtés és az írás itt megegyezik.